Egyik percben eszelősen boldogok vagyunk, hogy a következő percben ezt felváltja a szorongás és kétségbeesés. Kutatások szerint mindezeket az erőteljes változásokat agyunknak köszönhetjük, mert függővé válunk szerelmünk célpontjától.

Egy kisméretű tanulmányban mágneses rezonanciás képalkotó berendezéssel vizsgálták tíz nő és hét férfi agyát, akik mindannyian mélységesen szerelmesnek vallották magukat. Kapcsolatuk hossza egy hónap és legfeljebb két év között volt az agyi szkennelés idején.

Szerelmükről és egy hozzá nagyon hasonló személyről mutattak képeket a tesztben az önkénteseknek. Kedvesük fotóját látva a szerelmesek agyának azon részeiben jelentkezett aktivitás, amelyek a motivációval és a jutalmazással vannak kapcsolatban.

„Az intenzív, szenvedélyes szerelem ugyanazt a rendszert használja az agyban, amely akkor aktiválódik, amikor valaki drogfüggővé válik” – magyarázta a LiveScience című ismeretterjesztő portálnak Arthur Aron pszichológus, a New York-i Állami Egyetem munkatársa, a tanulmány társszerzője. Más szavakkal: függővé válunk szerelmünktől.

A legerőteljesebb érzés

Szakértők szerint a romantikus szerelem a legerőteljesebb érzés, amelyet valaki birtokolhat. Az emberi agy arra van huzalozva, hogy társat keressen magának, ezért erősen motiváltak vagyunk abban, hogy megnyerjük a kiszemelt személyt párunknak. Időnként a szélsőségektől sem riadunk vissza, csak hogy figyelmét és vonzalmát megszerezzük.

„Boldog lehet valaki, amikor szerelmes, de szoronghat is. A másik személy egy célt testesít meg az illető életében” – idézte fel Lucy Brown, a New York-i Albert Einstein Orvosi Egyetem kutatója, Aron társszerzője. Mint hangsúlyozta, az agy jutalomközpontja alapvetően fontos a túléléshez, hiszen segít annak felismerésében, mikor jó nekünk valami. Az a hajtóerő, hogy jól érezzük magunkat szerelmünk közelében, akár erősebb is lehet, mint a szexuális hajtóerő – tette hozzá Brown.

Kevésbé kínzó, de nem feltétlenül halványul el

Amikor elnyerjük a vágyott személy szerelmét, halványulhat a szerelem intenzitása, ám Aron szerint ez nem törvényszerű. Egy másik tanulmányában olyan férfiak és nők agyát vizsgálta MRI-vel, akik átlagosan már 21 éve házasok voltak, és úgy találta, hogy még mindig jelentkezett a szerelemre jellemző intenzív agyi aktivitás.

A tartósan szerelmes önkéntesek mindegyikének agyában aktiválódtak azok a területek, amelyek a friss szerelmeseknél, de más területek is, így a kötődéshez és a jutalommal való megelégedettséghez kapcsolható területek.

„A legtöbb embernél a szokványos minta az, hogy a szenvedélyes szerelem intenzitása csökken, de növekszik a kötődés erőssége” – mondta Aron. Ez a kötődés teszi lehetővé, hogy a párok együtt maradhassanak, gyerekeket vállaljanak, akiket fel is nevelnek.

„A legtöbb emlős nem neveli közösen a gyerekeit, de az ember igen” – hangsúlyozta Aron, hozzátéve, hogy a tartósan fennmaradó szerelem már nem jelent olyan kínzó vágyat, mint a kezdődő.