Talán az elmúlt 20 esztendő összesen sem hozott annyi változást az egészségügyben, mint az idei. A kórházak államosítása, az ellátó kapacitások átszabása, teljesen új vezetői garnitúra kiválasztása és kinevezése együttesen óriási kihívást jelentett a terület valamennyi szereplőjének, nem utolsó sorban a betegeknek is. A Magyar Orvosi Kamara évértékelőjében a legfontosabb változásokról számolt be.

2012 Magyarországon – hosszú idő után először – a gyógyítók közül sokak számára a béremelés éve. Ez az orvosok esetében csak illetménykiegészítésként realizálódott. Bár az érintettek körének meghatározása nem volt zökkenőmentes, és a bérfejlesztés mértéke sem lehetett egyöntetű, mégis az orvoskar számára jelentős, a közismert gazdasági helyzet tükrében méltánylandó lépés. Ugyanakkor a Magyar Orvosi Kamara köztestülete folyamatosan szorgalmazza a minden kollégát egyformán érintő béremelést, azt, hogy a bérfelzárkóztatás pályán- és itthon tartó képességének biztosítása végett törvény garantálja a kiszámítható, ütemezett folytatást.

Ez, valamint az ügyeleti és túlmunka díjazás alapjául szolgáló bérek befagyasztása nemcsak a jelenben, de a jövőben is, együttesen és jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a hivatalos adatok szerint az orvos emigráció egyáltalán nem csökkent, s könnyen lehet, hogy év végéig újabb rekordot dönt. A szakorvoshiány egyes területeken kifejezetten veszélyezteti a folyamatos és biztonságos betegellátást - hangzott el az évértékelő sajtótájékoztatón.

A praxistörvény módosítását az érintettek jelentős pozitívumként élik meg. Évtizedes tisztázatlan jogi helyzet a szakma által javasolt módon történő orvoslását eredményezve végre kimondja, hogy a köznyelvben praxisjogként ismert működtetési jog nemcsak személyhez, de egyúttal az adott praxishoz is kötött, ily módon nyerve el koncesszionális jellegét. A törvényben rögzített kötelező szerződési elemek előírása is hozzájárul az alapellátók jogbiztonságának növeléséhez. A háziorvosi rendszer alapjaiban jó, azt nem megváltoztatni, hanem – a generációváltás elősegítésével és a veszteségmentes működtetéshez nélkülözhetetlen anyagiak biztosításával – megerősíteni kell - tájékoztatott álláspontjáról a MOK. Valós népegészségügyi szemléleten alapuló betegségmegelőzés és korai felderítés lehet a jelen válságából kivezető út legfőbb eleme, amelyet csak jól működő alapellátásra lehet alapozni.

A fekvőbeteg ellátó intézmények állami kézbe kerülésével egységesülő rendszer számára készített ügyeleti és túlmunka számítási szabályzat a Magyar Orvosi Kamara szakértőinek kidolgozásában mára átment nem csak a minisztériumi szűrőn, de a GYEMSZI-vel történő egyeztetés is jó halad. Ezzel lehetővé válik, hogy az ügyben érintettek valamennyien egy nyelven beszélve, e területen is biztonságosabb legyen az orvosok helyzete.

A MOK szerint a szakellátást végző gyógyintézmények lejárt szállítói tartozása (adósság) eléri a betegellátás mindennapjait, és veszélyezteti a biztonságos ellátást. (Becslések szerint év végére 70-80 Mrd lehet – várólisták növekedéséhez vezet.)

A gyógyszerkassza 2012-re szabott szintje már igen szűken, helyenként kifejezetten nehézséget okozó módon biztosította a megfelelő gyógyszerellátást. A Magyar Orvosi Kamara kezdeményezése nyomán született egyeztető fórum valamennyi résztvevője, gyógyszergyártók, kereskedők, gyógyszerészek, orvosok, valamint betegek képviselőinek a várható helyzet felett érzett aggodalmát kifejező közös nyilatkozata is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a kormány költségvetést módosító indítványa a gyógyszerkasszát az idei szinten tartani javasolja.

A MOK kimondja: A szakmai minimumrendelet bevezetésének, illetve ellenőrzésének további halasztása jól mutatja, hogy eszköz és főleg emberi erőforrás tekintetében az előírt feltétételek teljesítése sem a jelenben, sem a közeljövőben nem lehetséges. Különösen nem lehetséges akkor, amikor az egészségügyi közkiadások mértéke a GDP-hez mérten tovább csökken, sőt példátlanul 4 százalék alá süllyed 2013-ban.